Jobbágy Boglárka

hegedű

A klasszikus zene a családunkban mindig kiemelt szerepet játszott.

Négyen vagyunk testvérek, mindannyian vonós hangszeren játszunk, szüleink csak évekkel később vallották be, hogy a terv egy testvérvonósnégyes volt, ami évekkel később meg is valósult – egy időre. Négyéves voltam, amikor a szüleim beírattak zeneiskolába.

A hegedülés a kezdetektől könnyen ment, később a pályaválasztást is egyértelműnek éreztem a konzervatórium irányába.

A középiskolai évek elején még ugyanúgy éreztem a haladást, azonban később valami megváltozott, azt tapasztaltam, hogy megtört ez a folyamat. Újrakezdtem az építkezést egy új tanár segítségével, akitől rendkívüli bizalmat kaptam, koncepciózus vezetése mellett hegedűjátékomban ismét fejlődést éltem át.
 

 

Zeneakadémiai hallgatóként a hegedű gyakorlati tanítás egy újabb pozitív területet jelentett. A rám bízott növendékkel egy gyümölcsöző munkafolyamat alakult ki, mely a sikeres vizsgát követően további négy évig tartott. Diploma után a Tóth Aladár Zeneiskola hegedűtanára lettem, ahol Ácsné Szily Éva mentortanárom tanácsaival és támogatásával segítette ezirányú fejlődésemet ezekben az években.

Egy év tanítás után az Óbudai Danubia Zenekar tagja lettem, ahol egy remek közösségben sajátíthattam el a szimfonikus zenekari repertoárt. Öt éve játszottam már a zenekarban, mikor a Liszt Ferenc Kamarazenekar megszólított, hogy állandó kisegítői státuszra keresnek hegedűst.

Mérlegelnem kellett, hogy a szimfonikus zenekar szélesebb repertoárja után egy szűkebbel fogok dolgozni, ugyanakkor a Kamarazenekarban jelenlevő igényesség és szakmai hozzáállás miatt örömmel fogadtam el az ajánlatot.

Örülök, hogy mára már teljes értékű tagja lehetek az együttesnek.

Az a vágyam, hogy egy bátrabban megnyíló előadóművész váljon belőlem, amellett, hogy – és ez talán életem egyik legnagyobb ellentmondása – nem is igazán szeretek reflektorfényben lenni.

Végül persze mindig kimegyek a színpadra, mert sokkal erősebb bennem a vágy, hogy eljátszhassam az adott darabot. Sokszor megfordult már a fejemben, hogy vajon mit csinálnék, ha nem zenész lennék, de soha nem találtam rá választ.

Számomra az egész élet erről szól, ha épp nem próbálok, vagy nincs a kezemben hangszer, akkor is hozom-viszem a darabokat magammal, jönnek velem a lelkemben, és meghatároznak engem.

 

(A zenész gondolatait lejegyezte: Gálfi Sarolta / azember.hu)