Liszt Ferenc Kamarazenekar

60 év olyan történelmi távlat, melyben a híres szereplőkkel megélt élmények már legendává nemesedtek. Sorozatunkban a Liszt Ferenc Kamarazenekar eddig szájhagyomány útján terjedő gyűjteményéből választunk ki egyet-egyet.

Amikor Lovas Gyuri Isaac Stern „lábai elé borult” - Lovas György (zenekari tagunk 1963-65, 1977-2003) elmesélése alapján

Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai és Isaac Stern

A történet szereplőit nem kell hosszasan bemutatni a klasszikus zenei tábornak, Isaac Stern a 20. század legnagyobb hegedűsei közé tartozik, Lovas György az LFKZ művésze, aki zenekari tagságának majd három évtizedén át együttesünk hírnevét nemcsak nívós zenekari játékával, hanem több kiemelkedő fellépés „tető alá hozásával” is emelte.

'89-ben járunk, Isaac Stern Budapest és a zenekar vendége. Éppen a híres közös lemezfelvétel készül ekkor vele és Rampallal, a Sony gondozásában megjelent Vivaldi-kettősversenyeken dolgozik a zenekarral. Ahogy ilyenkor illik, a neves művészt körbehordják a városban, érintenek minden fontos látványosságot, gasztronómia helyszínt és zenei központot, köztük a Zenetudományi Intézetet is.

Az idegenvezetők: Rolla János koncertmester és Lovas György. Mint számos múzeumban, az Intézetben is kötelező az utcai cipőre „bugyit” húzni, Isaac ekkor már majdnem 70 éves, nem mondható sportos testalkatúnak, nehézkesen küzd a feladattal. Kicsit kínos a szituáció, amikor is Gyuri, minden tiszteletét és segítőkészségét egy mozdulatba sűrítve, letérdel, és gyorsan felhúzza a nemes lábbelikre a szükséges védőfelszerelést. A tökéletes hangulat ezzel a gesztussal megalapozódott, könnyed társalgás közben járják be a termeket. Amikor Bartók 2. hegedűversenyének kéziratát őrző részhez érnek, a hegedűművész belelapoz a kottába – sok hm, meg ah, sóhaj, majd csend. (Azt már később jegyezték fel az emlékezők, hogy ezt követően a fellelkesült művész 11 nap alatt tanulta meg kívülről a művet.)

Még aznap este a muzsikus házaspár, Frank Mari és Lovas György otthonában kétszer is csörgött a telefon, benne az aznapról már ismerős amerikai angolos hang:
- Gyuri, mikor tervezi a zenekar a következő amerikai utazását?
Rövid, zavart csend után a bizonytalankodó válasz:
- Hát, talán 1991-ben kerülhet erre sor…
- Jó – és Isaac már le is tette a telefont.
Nem telt el egy óra sem, új hívás:
- Gyuri, ti 1990. november 2-án lesztek New Yorkban, a Carnegie Hallban.

Ekkor képzeletben a zenekar minden tagja a híres hegedűművész lábai elé borult.

Végül két koncertre is sor került aznap, az adatok így szerepelnek a Carnegie Hall archívumában.

Friday, November 2, 1990 at 5 PM and 8 PM

Main Hall
PRESENTED BY
The Carnegie Hall Corporation
Budapest Chamber Orchestra "Franz Liszt"
Franz Liszt Chamber Orchestra of Budapest
Carl Philipp Emanuel Bach (1714— 1788)
Symphony in B Minor, H. 661 (W. 182/5) (1773)
George Frideric Handel (1685— 1759)
Concerto Grosso in B-flat Major, Op. 6, No. 7 (1739)
Carl Philipp Emanuel Bach (1714— 1788)
Concerto for Cello, Strings, and Continuo in A Minor, H. 432 (W. 170) (1750)
Miklós Perényi, Cello
András Szöllösy (1921— )
Concerto No. 3 for String Orchestra (1968)
Peter Gazda, Conductor
Béla Bartók (1881— 1945)
Divertimento for String Orchestra, BB 118 (1939)
Notes
This concert was dedicated to the memory of Carnegie Hall patron Mrs. Lucy Moses. The orchestra performed without a conductor (with the exception of the Szollosy work).