Maurice André 1933-ban született, és egyáltalán nem volt művészsorsra ítélve: 14 évesen bányászként kezdett dolgozni, apja nyomdokaiban, és a trombitálást is tőle „örökölte”. Innen katonazenészként kerül a Párizsi Conservatoire-ba, ahol ugyan hamar kitűnik, szólistakarrierje mégis csak egy 1963-as müncheni nemzetközi verseny megnyerése után indul be. Négygombos pikolótrombitáján hihetetlenül könnyedén játszott.

A Liszt Ferenc Kamarazenekarral 1977 januárjában (még Sándor Frigyes életében, de már Rolla János irányításával) készül első lemeze egyetlen nap alatt, melyen Bellini, Telemann és Vivaldi versenyművei hallhatók.

A lemezborítón Andrét a zenekar csellistája, Kelemen Pál mutatja be, ebből tudjuk, hogy már 1971 óta tartott az együttműködés az együttessel, melynek során évről évre muzsikáltak együtt, még földközi-tengeri hajóút-haknira is sor került. A Hungaroton Eratótól liszenszelt lemezén sem igazi trombitaversenyek szólalnak meg: a művek oboaverseny-átiratok, ahogy az alábbi Mozart D-dúr oboaverseny is (melyet egyébként D-dúrban maga Mozart írt át fuvolára).

A teljes cikk ITT olvasható.