Marin Alsop, Bryn Terfel, Schiff András, Jordi Savall - néhány név a Sala São Paulo fellépői közül, s ebben a hangversenyteremben muzsikált október elején a sok év után megvalósuló, első interkontinentális turnéján a Liszt Ferenc Kamarazenekar is. Standing ovation, táblás házak, a turnébusz mellett integető, közös szelfire váró rajongók sora, azonnali visszahívás  -  nemcsak a brazíliai helyszínen, hanem Peruban is ez jellemezte a magyar együttes koncertjét. A dél-amerikai vendégszereplés két koncertjéről Dr. Körmendy-Ékes Judit, a Kamarazenekari Alapítvány elnöke mesélt.

“Brazíliában százezerre tehető a magyar gyökerekkel rendelkezők száma, s az ottani diaszpóra tagjai közül rengetegen jöttek el a São Paolóban rendezett koncertünkre. Közülük sokakat könnyekig meghatott az együttes játéka, még olyanokra is mély hatást gyakoroltak Kodály, Bartók kompozíciói, akik másod-harmad generációs magyarként már nem is beszélik a nyelvet” - idézi vissza egyik meghatározó élményét a turnéról dr. Körmendy-Ékes Judit. 

Hozzáteszi, a magyar családok képviselőivel a koncert után egy hosszabb beszélgetésre is sor került, és nagy örömmel látták, hogy milyen szépen megtelt az 1500 fős nagyterem, ahol a publikum élvezettel hallgatta különleges műsorukat.

“Az alapkoncepciónk az, hogy minden koncerten legyen egy olyan része a programnak, amelyen csak a LFKZ játszik, emellett kerül sor a vendégekkel való közös muzsikálásra. Izgalmas produkció született Sárközy Lajossal és együttesével, hiszen a hegedű, cimbalom, nagybőgő és a vonószenekar hol egymásnak adogatta a dallamokat, hol egymást kiegészítve játszott. Akadt olyan darab is, amelynél Sárközy beállt az első hegedű mellé, átvéve a szólamát. Standing ovationnal ünnepelt a közönség mind a két helyszínen, de azért nem mindenre reagált ugyanúgy a brazil és a perui publikum. A koncerten az egyik darabot Lajos a nézőtérre lesétálva, a közönség soraiban adta elő, megidézve ezzel is az egykori kávéházi muzsikusok emlékét. Ez a produkció Limában felrobbantotta a termet, São Paolóban szintén megtapsolták, de kevésbé értették…”

Elmeséli azt is, hogy bár nagyon szigorúak voltak a biztonsági intézkedések, mindenütt lelkesen álltak sorba az emberek aláírást, közös fotót kérve, Limában még egy olyan rajongócsapat is akadt fiatal hölgyekből, akik sikítozva, integetve  búcsúztatták az induló turnébuszt. Emellett a hangversenyek közönségének soraiban akadtak jócskán klasszikus zenész kollégák, akik szintén lelkesen gratuláltak az estek végén.

Abba, hogy hogyan sikerült a dél-amerikai bemutatkozás, remélhetően majd a hazai érdeklődők is betekintést kapnak, hiszen a sao paolói hangversenyt professzionális stábbal rögzítették, s ennek az elnök-asszony azért is örül, mert erről a programjukról eddig  még nem született felvétel. 

“Mindenképp lesz folytatása a dél-amerikai vendégszerepléseknek, hiszen mind a két helyszínre azonnal visszahívtak minket, s csak azért nem tudunk visszatérni jövőre, mert a tavaszi és az őszi évadunk is teljesen tele van már felkérésekkel. Néhány esztendő múlva azonban biztosan örömmel fellépünk ismét Dél-Amerikában, remélhetőleg hosszabb vendégszereplésre indulva, hiszen most láttuk, hogy kiváló hangversenytermek és lelkes közönség várt ránk.

Elmondhatjuk azt is, hogy sikerült ismét megalapoznunk a Liszt Ferenc Kamarazenekar hírnevét, hiszen emlékeztek ránk, de most újra le kellett tenni a névjegyünket. Ügynökségünk, a HarrisonParrott jelenlévő képviselői is elismerően nyilatkoztak arról, mennyire jól muzsikál a társulat, és milyen kiváló új művészeti utakon indult el. 

S hogy mitől képes ilyen teljesítményre az együttes, azt talán jól illusztrálja, hogy bár az egész napos utazástól mindenki halálosan fáradt volt, még a legutolsó koncert előtti főpróbán is elképesztő odaadással dolgoztak a darabokon, a vonóhúzásokon, azon, hogy szebben, kifejezőbben szólaljon meg a mű, s a közönség még tökéletesebb élményt kapjon. Fáradhatatlanul játszották el újra és újra az adott frázisokat, bebizonyítva, mennyire összetartó, remek csapatot alkotnak.”