Amikor minden a Zenéről szól

Várdai István csellóművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője adott interjút az együttes hangversenyekben és más projektekben is gazdag 2024/25-ös évadáról.

Beszélgetésünket megkezdve az első gondolat, amit megosztottál velünk: minden a zenéről szól majd … Lássuk be, egy zenekar életében ez azért elég természetesnek tűnik, biztos van valami különleges oka, amiért ez kiszaladt a szádon.

Egy zenekar hétköznapjai éppúgy gyakorlati gondokkal és feladatokkal is nehezítettek, mint minden más munkahelyen, az csak egy illúzió, hogy mindig magas művészkedünk – de igaz, összetettebb és több rétegű volt, amit ezzel a megjegyzéssel érzékeltetni akartam.
Szerintem az elmúlt 1-2 év munkájával sikerült a klasszikus zenét végre egy olyan kontextusba helyeznünk, ami kialakított egyfajta kíváncsiságot, vagy még annál mélyebb érdeklődést is a közönség körében, és erre nagyon büszkék lehetünk. Az elején talán házon belül is voltak ellenzői néha a „műsorpolitikának”, vagy a különböző újító kísérleteknek – gondolok itt például a koncertjeinken egyre gyakrabban hallható átiratokra – de mostanra úgy érzékelem, kialakult egy tiszta kép mindenkiben. Ezt a koncertlátogatók szempontjából így foglalnám össze: a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjein mindig éri őket valami egyszeri, felejthetetlen, felemelő élmény – megteremtődött a bizalom, én ennél fontosabbat nem tudok elképzelni, és szerencsére ez a tény a növekvő számú bérletes elköteleződésekben, a teltházas nézőterekben válik kézzelfoghatóvá.
A zenekar aspektusából pedig egyfajta gerincességet és bátorságot érzek, újra megélt büszkeséget, amit képesek vagyunk kifelé is sugározni és átadni. Amikor minden pillanattal azt érzékeltetjük, nincs számunkra fontosabb annál, amit csinálunk, és azt a minőséget hozzuk, amely minden művészpartnerünkben elismerést vált ki, ráadásul ez visszaigazolást kap az ismétlődő hívásokban és az új közös tervekben, akkor jó úton vagyunk.

Ez rendkívül pozitívan hangzik, akkor most egy kicsit hátra dőlhettek a megnyert csata után?

Na azt nem hiszem, legalábbis a művészeti életben ez nagyon másképp van: a bizalmat el lehet veszíteni egyetlen rosszul sikerült előadással. Innentől itt a felelősség terhe, mindezt meg is kell tartani, és mindig vannak első hallgatók, náluk újra és újra el kell nyerni ezt a kötődést.
De ennyit a filozofálgatásról, hiszen a gondolat mögött ennél gyakorlatiasabb tények is megbújnak: mindjárt a közepébe vágva, pl. március 20-án az Animásokkal közösen előadjuk a Zenét. Bartók 1936-os alkotása a 20. század talán legizgalmasabb, az első elhangzásától kezdve közönségsiker műve. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára megszólaltatása hatalmas kihívás mindkét csapatnak, de bízunk a háttérben meglévő művészi-baráti szálakban, a két együttes muzsikusaiba mélyen beívódott szakmai alapokban. Ez lesz a mi közös tisztelgésünk az egykori koncertmester és együttesvezető, Rolla János zenekarépítői nagysága előtt.
(2025. március 20. Zeneakadémia Nagyterem, 19:30)

Tényleg unikális vállalkozás, hiszen a mű nehézsége és különleges apparátusa miatt jó, ha tíz évben egyszer kerül élőben a közönség elé.
Maradjunk a kiemeléseknél, vagy visszatérsz az időrendhez? Hirtelen értünk a tavaszhoz!

Még egy kicsit játszanék a hangsúlyokkal, mert vannak a zsákban meglepetések, utána ígérem, visszaugrunk a kronológiához. Pár hét múlva megjelenik a Szinergia című CD, amely jelképesen és tartalmában is összefoglaló rögzítése az elmúlt két évünknek, szintézis és energiabomba, együttműködésben az időszak kiemelkedő művészpartnereivel, Pablo Barragán klarinétművésszel és a Sárközy Trióval. A felvételeken a magyaros motívumok lenyomata sok szinten, többféle irányból, 21. századi újraértelmezésekkel válik közös klasszikus zenei nyelvvé, amiben mindenki átélheti zenei kultúránk szépségét és burjánzását.
Egész más közönségszegmensnek, a gyerekeknek és a családoknak is készülünk újabb kiadvánnyal, már elérhető második zenés mesekönyvünk, amelyben mesehős barátaink, Mimó és Csipek A nagy diófa alatt találkoznak újra muzsikusainkkal, és együtt élünk át újabb kalandokat, nagyszerű klasszikus zenei tematika és gyönyörű grafikákkal segítségével.

Úgy tűnik, nem sokat lazítottatok a nyár folyamán.

Hát nem lazítottunk, viszont hűsöltünk – a stúdió, a próbatermek, na meg nagy tervezgetések és ötletelések közben az irodák klímájában.
Akkor mondom az évadról, ami most belefér: két németországi fesztiválprogram után értünk épp haza, mikor máskor, mint a Zene világnapján kezdjük az itthoni nagy koncerteket. Októberben nagyon feszített tempóban dolgozom együtt zenekarral, 1-én az Óbudai Társaskörben, 8-án Kecskeméten, 9-én Budapesten a Zeneakadémián lépünk fel, természetesen minden műsorban egy-egy csellóverseny lesz a fókuszban. Ezt újabb fesztiválfellépés követi majd, 12-én Cremonában, Antonio Stradivari szülővárosában. Rá egy hétre indítjuk új sorozatunkat, Zenei kedvencek 60 percben címmel. Négy koncerten, négy zenei korszak kerül a fókuszba – az első 60 perc a barokké, ezt követi a bécsi klasszika, a harmadik alkalom a romantikus favoritoké, zárásként pedig napjaink sikerműveiből áll össze a program, ráadásul három különböző hangversenyterem hangulata is színezi az összeállítást. Szünet nélküli műsorokkal készülünk, a koncertekre érkezhetnek közösen a családok, az idősebbek és fiatalok: egy óra mindenkinek belefér. A hónap végén pedig megelevenedik A nagy diófa története is, 26-án az Óbudai Társaskörben hallgatható, nézhető meg a mese élőben.
Novemberben az itthoni szereplések mellett nagy erdélyi turnéra indulunk, négy városban is vendégeskedünk.
Említettem már október 9-ét a Zeneakadémián, ez lesz ottani évadbérletünk első hangversenye. Öt koncertet fűztünk össze, a második koncerten, decemberben a kitűnő hegedűs és zenekarirányító Roman Simovic lesz a vendégünk, januárban a szenzációs fiatal trombitás, Lucienne Renaudin Vary, februárban a Sitkovetsky zenészcsalád rangidős kiválósága és jelentős kamarazenei átiratok szerzője, Dmitry látogat el hozzánk, ezúttal fiatal mentoráltjait, az Abouzahra-testvérpárt is meghívjuk a koncertre. Végül Fejérvári Zoltán zongoraművész közreműködésével, illetve egy különleges átirat bemutatójával, az Egy kiállítás képei vonósokra és ütősökre átvarázsolt változatával zárunk.
Az a bizonyos márciusi ünnepi „Zenés” hangversenyt kiemelt, bérleten kívül formában rendezzük meg. Több koncertet viszünk vidéki helyszínekre, Kecskemét már elhangzott, de megyünk Békéscsabára és Szegedre is.

Hát a nagy felsorolás végére szinte elfogyott a levegőd… Jó látni, érzékelni a lendületet, amivel belefogtok az újabb hangversenyszezonba, úgy tűnik, kimeríthetetlen a lehetőség az újabb és újabb megújulásra. Sok sikert ehhez az évadhoz is, melynek során márciusban a Liszt Ferenc Kamarazenekar immár 63. életévébe lép.