„Ragyogó és kifinomult”, „briliáns és meggyőző”, „figyelemre méltóan lírai”, „a tisztaság és az elsöprő intenzitás kombinációja” – így jellemzi a nemzetközi szaksajtó a világhírű, norvég hegedűművész játékát. Eldbjørg Hemsing április 24-én zenekarunk vendége lesz a Zeneakadémián.

Ha megenged egy személyes kérdést: nagyon szép neve van, mi a jelentése?

Az Eldbjørg egy nagyon különleges név, két gyökere is van: az „ailidaz” a tűz, a „burgz” pedig az őrző, tehát „a tűz őrzője”. A régi északi mitológiából származik a név.

Nem véletlenül lesz tehát szólistája egy misztikus, spirituális élményeket ígérő koncertnek, ahol elhangzik a lett komponista, Pēteris Vasks Távoli fény (Distant Light) című műve is. A szerző úgy jellemezte kompozícióját, mint „egy dal, amely a csendből ered és a csendbe lebeg tova, tele idealizmussal és szerelemmel”. Ön, aki sok figyelmet szentel a kortárs zenének, több elismert, új szerzeményt mutatott be, hogyan írná le?

Számomra egy vibráló hang adja a szerzemény alapját, a pislákoló fényt, ugyanakkor az egész darab erősen rituális jellegű. Rengeteg benne az érzelem, és megfigyelhetünk valamiféle robbanást is. Olyan, mintha a távoli csillagokat néznénk, amelyek valójában több millió éve ragyogtak az égen, de csak most látjuk és halljuk őket. Igazán különleges darab, amit Gidon Kremernek ajánlott a komponista.

Kapcsolatba került kurzus, koncert vagy zenei élmény okán a lett hegedűművésszel?

Sok évvel ezelőtt találkoztam vele személyesen. Kremer igazi zenei inspiráció, egy valóban legendás személyiség. Lényeges, hogy ne csak távoli szerzőktől játsszunk darabokat, hanem legyenek, akik egyenes utat tudnak adni a zenéjükhöz: miért úgy írták, ahogy, miért úgy hangzik, ahogy. Szerintem ez kiemelkedően fontos. Csodálatos tudni, hogy a zene öröksége ilyen formában tovább él.

A közönség mennyire fogékony a kortárs zenére?

Alapvető olyan zenét játszani, ami ma készül, hiszen ez a mi időnk hangja. Lényegesnek tartom azt is, hogy kihívások elé állítsuk a hallgatóságot újfajta hangzással, egyfajta ismeretlennel, valami kevésbé egyértelművel annál, ami rögtön megtetszene.

Nagyon fontos a nyitottság, mert a legfantasztikusabb zenei élmények akkor érnek, ha nyitottak vagyunk rá.

Magamon is ezt tapasztalom. Természetesen a nézőkkel eltérő élményeink lehetnek, más emlékeket, más tapasztalatokat, más érzelmi állapotokat őrzünk, de mindig van a zenében valami, ami mégis össze tud kötni bennünket. Ezt a kapcsolódást egy muzsikusnak tovább kell erősítenie, ezért felelősségemnek tekintem kortárs műveket játszani.

Először szólaltatja meg ezt a darabot?

Igen, és nagyon örülök, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekarral adhatom elő Budapesten. Igazán kellemes felfedezés lesz.

Velük nem először lép színpadra. Milyen benyomásokat őriz a zenekarról?

Csodálatosan éreztem magam, amikor tavaly augusztusban először játszottam velük Kaposváron. Nagyszerű emberek, akik igazán minden tudásukat és energiájukat beleadják a produkcióba, és nyitottan állnak a közös zenéléshez.

Azonban a budapesti Zeneakadémián még nem lépett fel. Ha ismeretlen helyszínen jár, hogyan lakja be az új teret?

Nagyon várom, hogy láthassam ezt a lenyűgöző helyet! Idegen teremben játszani mindig kifejezetten érdekes, hiszen mindenütt más a hangzás, mások az érzetek, és más a kommunikáció módja is a közönséggel. Élvezem ezt, mert egy új helyet megismerni mindig frissességet, újdonságot jelent. A Zeneakadémián oly sok csodálatos zenész lépett már fel a világ minden tájáról, hogy megtiszteltetés számomra ez a felkérés. Nem beszélve a Zeneakadémia történelmi jelentőségéről – már csak ezért is nagyon különleges élmény lesz.

A műsorban elhangzik Bach E-dúr hegedűversenye is. Széles repertoárján hol helyezkedik el a barokk zeneszerző-óriás?

Imádok Bach-ot játszani, ő az alap. Olyan tiszta zene, hogy bár jól strukturált, mégis könnyű újat alkotni belőle, minden egyes alkalommal. Az E-dúr hegedűversenyt sok-sok éve játszom, ráadásul az egyik kedvencem. Energiadús és vidám az első tétele, gyönyörű és megható a második, az utolsó tétel pedig olyan, mint egy kis díszes tánc, amelyet szerintem mindannyian örömmel fogunk játszani. 

A Liszt Ferenc Kamarazenekar szívesen készít és ad elő átiratokat. Áprilisban Bach Cahonne-ja szólal meg szóló hegedű helyett egy egész kamarazenekaron. Hegedűművészként hogyan tekint ezekre az átiratokra?

Nagyon érdekes látni, hogyan csinálják. Elővesznek egy igen komplex művet – ilyen a Chaconne is –, és egy új, a megszokottól eltérő szemlélet mentén szétszedik különböző részekre, majd újból összerakják. Ennek köszönhetően az átiratban igazán kihallatszik az alapvető dallamvezetés és az egyes akkordok is. Szerintem ez gazdag és újszerű megközelítés. Várom, hogy meghallgathassam.

Ön a ’Rivaz, Baron Gutmann’ nevű Stradivarin játszik. Egy hegedűművész azt mondta nekem, minden hangszernek külön személyisége van, és a Stradivarijához személyes, inspiráló kapcsolat fűzi. Önnek mit jelent a hangszere?

Számomra ez a Stradivari jelent mindent! Csak megerősíthetem, hogy valóban nagyon személyes a zenész kapcsolata a hangszerével, hiszen az adja az előadó hangját. Egy Stradivarira ez különösképp igaz, mert semmihez sem fogható a hangzása. Olyan gazdag, olyan mélységgel bír, olyannyira briliáns, hogy tényleg benne van minden! Ahányszor csak kézbe veszem, áldottnak és szerencsésnek érzem magam, hogy a birtokomban lehet egy ilyen mestermű, és lehetőségem van játszani rajta. Lenyűgöző belegondolni, hogy 1707 óta túlélt háborúkat, forradalmakat, és ma is itt van, a történelem élő részeként. Komoly feladat és kihívás őrizni, és mindent megteszek, hogy megmaradjon a következő generációnak is.

A The Strad egyik cikkében azt írta, nagyon fontos a kíváncsiság is, kipróbálni valami újat, legyen az hangzás vagy interpretáció. Hogyan tartható fenn ez az attitűd a mindennapokban?

Bizonyos szempontból nem nehéz, hiszen mindannyiunk számára minden nap más – már önmagában is. Ha nem is próbálok aktívan változtatni, akkor is változik minden, hiszen ez az élet része. Viszont amit tudatosan próbálok elérni, az a nyitottság, hogy ne csak rutinból játsszak, hiszen a sok gyakorlás és előkészület inkább a technikai oldalt erősíti, nem a zeneit. A lényeg, hogy szabadok legyünk és nyitottak, hogy használhassuk a hangunkat, amivel a nüanszokat is meg tudjuk szólaltatni. Vegyük például a színészeket: ha csak monoton hangon beszélnének, nem tudnának lekötni senkit. Nekünk is célunk kiszínezni, kiemelni az apróságokat, és kifejezni magunkat a hangszeren keresztül. Ez táplálkozhat sok mindenből, akár abból, hogy érdekes emberekkel találkozunk, vagy ha beszélgetünk egy jót. A legkisebb dolog is lehet nagy inspiráció, hogy valami mást, újat tegyél.

Ha már szóba kerültek a tennivalók, mesélne a terveiről?

Hihetetlenül boldog és hálás vagyok, hogy ismét koncertezhetek, színpadon lehetek. A COVID-világjárvány mindenkinek nehéz volt, de végre normalizálódni kezd az életünk. A közeljövőben valóban sok koncertet adok, kezdve Magyarországgal, aztán Németországba, Norvégiába, Svájcba utazom, és júniusban felvesszük az első olyan lemezemet, ami a SONY gondozásában jelenik meg. Csodálatos ismét érezni az inspirációt!

Műsor:

Bach: E-dúr hegedűverseny, BWV 1042

Grieg: Holberg-szvit, op. 40

****

Pēteris Vasks: Távoli fény – versenymű hegedűre és vonósokra

Bach–Busoni: Chaconne a d-moll partitából, BWV 1004 – Tfirst Zoltán átirata

JEGYVÁSÁRLÁS