Ünnepi koncertre készülünk. Vendég: Anima Musicae Kamarazenekar

63. évébe lép a Liszt Ferenc Kamarazenekar! A születésnapi koncertre vendéget is hívtunk. Olyan izgalmas programmal várjuk a közönséget, amelyet talán egyetlen kifejezéssel úgy foglalhatnánk össze: a megérthető modernitást képviseli.

Alma materében, a Zeneakadémián ünneplünk. Hatvankét éve éppen itt, az egyetem fiatal muzsikusaiból alakult meg az együttes, amely aztán bejárta a világot, és sok hallgatót hódított meg ennek a műfajnak. A tizenhat tagú kamarazenekar ugyanis különleges műfajt képvisel: a vonósnégyesnél jóval nagyobb, de éppúgy jellemző rá a muzsikusok intenzív összjátéka, a szimfonikus zenekarnál nagyságrenddel kisebb, de nem marad el annak lehengerlő hatásától.
Tfirst Péter több mint huszonhárom éve tagja az együttesnek, és édesapja, Tfirst Zoltán is itt muzsikált. Az alapító tag, Rolla János 2001-ben kereste meg azzal, hogy csatlakozzon a kamarazenekarhoz, majd később a koncertmesteri feladatokat is átvette tőle. 

A Liszt Ferenc Kamarazenekar azóta is fiatalodott, és ilyenkor, ha csak árnyalatokban is, elmaradhatatlanul változik az együttes. „Lehet, hogy máshogy játszunk, más áll jól nekünk – mondja Tfirst Péter. – Nem vezet célra, ha előbb kitaláljuk, aztán igyekszünk megcsinálni. A zenének organikusan kell létrejönnie.”
Várdai István világhírű csellóművész öt éve a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője, érkezése pedig a repertoárban is tükröződik. „István rendkívül széles látókörű művész, aki rengeteg,  a nemzetközi zenei életben fontos helyszínen megfordul, és élményeit, felfedezéseit is »hazahozza« a zenekarnak. Elsősorban az ő hatását látjuk majd a március 20-i koncert programjában” – mondja Tfirst Péter, és az elmúlt évadokban hallható izgalmas, kortárs bemutatókat, Jörg Widmann, Philip Glass, Pavel Fischer műveit, vagy éppen a Max Richter-féle Négy évszak¬ot említi példaként. A zenekar arra törekszik, hogy minél több hangversenyén egyszeri és újszerű élmény érje a hallgatót, új, modern, és a széles közönség számára érthető, átélhető művek hangozzanak el. Ilyen szellemben fogant meg az együttes legutóbbi lemeze, a neves lipcsei Accentus kiadónál megjelenő SZINERGIA is.
A március 20-i koncert műsora valóban tele van különlegességekkel, és bármely európai koncertteremben érdeklődést keltene. A kortárs finn zeneszerző, Olli Mustonen kilenc szólamra írott 1. nonettje dinamikus, szellemes, a múltat és a jelent ötvöző alkotás. Még érdekesebb az elmúlt évtizedben „újrafelfedezett” Mieczysław Weinberg, aki zsidó származása miatt a világháború idején Lengyelországból a Szovjetunióba menekült, és noha a közönségsiker csak szórványosan érte utol, páratlan életművet alkotott. A 2010-es években egyre többen figyeltek fel rá, egyesek a Weinberg-darabok olyasféle reneszánszáról beszélnek, ami Mahler zenéjét övezte a hatvanas években. Weinberg műhelyéből egy ritkaságnak számító Cselló-concertino hangzik el – nem meglepetésre magyarországi bemutató, de nemzetközi szinten is kivételes alkalom –, természetesen Várdai István csellószólójával. Végül egy jól ismert magyar remekmű, az 1937-ben, svájci megrendelésre komponált Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára Bartók Bélától, amelyet hatalmas kihívás ilyen színvonalon megszólaltatni.
A Bartók-féle Zenéhez vendéget is hívtunk, így rendhagyó módon egyszerre két együttes lép színpadra a szünet után. Az Anima Musicae Kamarazenekar, akárcsak a Liszt, a Zeneakadémia fiatal muzsikusaiból alakult, de csaknem fél évszázaddal később, G. Horváth László vezetésével. Ezt éppen úgy kell elképzelni, ahogy hangzik: Bartók javaslata szerint az egyik vonószenekar a bal, a másik a jobboldalon foglal helyet a tökéletes – és ritkán tapasztalható – hangzás érdekében. Nem sűrűn fordul elő, hogy egy koncerten ezt a szerzői utasítást teljesíteni tudják. „Az sem gyakori egy zenekar életében, hogy egy másik együttest invitálhat közös játékra – mondja Tfirst Péter. – A Liszt Ferenc Kamarazenekar esetében talán két alkalomra emlékszem. De Bartók Zenéjét így még mi sem adtuk elő.” 

Az együttes koncertmestere még sok szép születésnapi koncertben bízik, és persze abban, hogy azok a darabok, amelyeket előadnak, a közönség képzeletét is megmozgatják majd abban a tekintetben, mi mindenre képes egy vonószenekar.