Dobozy Borbála írása

Hidas Frigyes műveit mindig szívesen hallgattam: lenyűgözött a zenéjéből áradó vidámság, életöröm, humor, legfőképpen azonban dallamvilága, amely csodaszép lassú tételeiben különösen szembeötlő. Elhatároztam, hogy ráveszem, írjon nekem is valamit. Akkoriban még nem ismertük egymást személyesen, de megszereztem a számát és egy szép tavaszi napon, 1994 májusában felhívtam telefonon.

Nem sokat szaporítottam a szót, így kezdtem: „Jónapot kívánok Frici bácsi, Dobozy Borbála vagyok és azért telefonálok, mert szeretném megkérni, hogy írjon nekem egy csembalóversenyt, lehetőleg dzsesszes elemekkel…” Érthető módon,  hosszú csönd volt a vonal túlsó végén, majd kisvártatva megszólalt: „Tartsa csak a kagylót!” Odament a zongorához, eljátszott valamit, visszajött a telefonhoz és azt mondta: „Így fog kezdődni, jó?”  „Nagyszerű, köszönöm szépen!” – válaszoltam. Utólag mosolyogva gondoltam arra, hogy kevesen reagáltak volna így az én „egészpályás letámadásomra”, először ugyan meglepődve, de aztán ennyire nyitottan, lazán. Közismerten jó humorú ember volt, népszerű, mindenki szerette, azért mertem én is kérésemet ilyen direkt módon  elővezetni.

Néhány nap múlva eljött egy koncertemre, így személyesen is megismerkedtünk. Mivel korábban egyetlen hangot sem írt csembalóra, feltett néhány kérdést a hangszerrel kapcsolatban, elsősorban hangterjedelmét, regisztrálási lehetőségeit illetően. Rövid idő alatt megkomponálta a csembalóversenyt és hamarosan a Concentus Hungaricus kamarazenekarral be is mutattuk közönség előtt élő adásban a Magyar Rádió 22. stúdiójában, másnap pedig felvételt készítettünk belőle. Ez Frici bácsi egyetlen csembalóra komponált műve, amely életem egyik legnagyobb sikere lett. A Bartók Rádió gyakran sugározza, talán ennek is köszönhető, hogy Amerikától Angliáig, Prágától Bécsig rengeteg visszajelzést kaptam – ismeretlenek írtak nekem, hogy mennyire szeretik ezt a kompozíciót.

Egyvalami biztos: öröm játszani, a közönség pedig mosolyogva hallgatja és hálás a remek hangulatért, humorért, nem utolsósorban a gyönyörű lassú tételért. Boldog vagyok, hogy alkalmam van ismét előadni a csembalóversenyt a nagyszerű Liszt Ferenc Kamarazenekarral!

Jól fog illeni a barokk műsorba – szívből kívánok szép estét mindenkinek!