November 9-én a Zeneakadémia nagytermében zenekarunk szólistájaként debütál a fiatal brit zongoraművész, Benjamin Grosvenor. A világjáró, szoros napirenddel büszkélkedhető muzsikust e-mailben értük el, és kérdeztük őt többek közt eddigi pályájának mérföldköveiről, a koncerten elhangzó Mendelssohn-versenyműről, legutóbbi Liszt-lemezéről, valamint társadalmi felelősségvállalásról.

Már ötéves korában elkezdett zongorázni édesanyja irányításával, tízévesen pedig díjakat nyert. Mikor döntötte el, hogy a muzsikus pályát választja?

Tízévesen már gyanítottam, hogy koncertező zongoraművész szeretnék lenni, és ez a gondolat aztán szervesen alakult, fejlődött tinédzser éveim során, amikor a londoni Királyi Zeneakadémián tanultam. Közben egyre többször játszottam professzionális keretek között, így ez egy teljesen természetes folyamat volt. Nagyapám is zongoraművész szeretett volna lenni, de sajnos számára nem adatott meg a szülői támogatás, hogy véghez vigye ambícióját, ezért nagyon örülök, hogy bizonyos módon valóra válthatom közös álmunkat.

Melyek voltak eddigi pályájának legfontosabb állomásai? Kiket emelne ki tanárai közül, és mely versenyek voltak a legmeghatározóbbak?

A tanárom, Christopher Elton nagy hatást gyakorolt korai éveimre, és jelentősen formálta a zenéhez való hozzáállásomat. 2004-ben döntős voltam a BBC „Az Év Fiatal Muzsikusa” megmérettetésén, de azóta nem vettem részt versenyeken. Karrierem másik fontos mérföldköve valószínűleg a BBC Proms koncertjein való fellépés – ahová szerencsére szinte minden évben visszatérhetek, valamint az amerikai és európai turnék, szólóban és zongoraversenyekkel egyaránt. 2011-ben kötött velem szerződést a Decca Classics, és azóta minden egyes felvétel különleges pillanat volt számomra.

Legutóbbi díjnyertes lemezének a középpontjában Liszt Ferenc zenéje áll. Mit jelent az ön számára a magyar komponista, és hogyan közelít hozzá?

Liszt olyan zeneszerző, aki nagyon sokat jelent a számomra. Kedvenc komponistája volt a nagyapámnak is, aki pedig amatőr zongoristaként és lelkes zenerajongóként számos olyan művet ismertetett meg velem, amelyet ma is játszom, így egy mély, személyes kapcsolatról beszélhetünk. Lisztnek olyan változatos zeneszerzői élete volt, hogy teljes gazdagságának a felfedezésére egy élet is kevés volna. Még azokban a műveiben is, amelyeket egyesek pusztán „virtuóznak” tartanak, kifinomult ízlésre és jó érzékre van szükség a formáláshoz és a színek kikeveréséhez, hogy a lehető legteljesebb módon keljenek életre.

Most lép fel először Magyarországon?

Igen, és nagyon várom! Magyarországnak hihetetlenül gazdag és különleges történelme van, alig várom, hogy felfedezzem!

A Liszt Ferenc Kamarazenekart hallotta már korábban akár felvételről, akár koncerten? Mik voltak az első benyomásai, és mire számít a koncerttel kapcsolatban?

Ez lesz a debütálásom ezzel a remek együttessel, és nagyon izgatott vagyok, hogy ilyen agilis és csodálatos zenészekkel muzsikálhatok együtt.

Mendelssohn g-moll zongoraversenyét fogja játszani az együttessel, amelyet talán jóval ritkábban hallhatunk, mint több más neves romantikus zongoraversenyt, és tulajdonképpen ez a darab összhangban van az életrajzában is olvasható, sokat dicsért készségeivel, nevezetesen a hangzatos líraisággal és a visszafogottan briliáns játékmóddal. Hol helyezi el ezt a művet a repertoárján?

Ez a versenymű új a repertoáromon, de igazi rokonságot érzek a benne rejlő energiákkal és színekkel. Tökéletes arányú zongoraverseny, és bár meglehetősen rövid, egy egész világ van benne. Különösen lassú tétele hihetetlenül szép, tiszta kamarazene, a zeneirodalom valódi gyöngyszeme. Az első tételnek egyfajta „Sturm und Drang” karaktere van, amihez Mendelssohn nagyon értett, a finálé pedig tele van pezsgő virtuozitással és jó adag humorral.

Mire hívná fel leginkább a közönség figyelmét? Mondana néhány személyes gondolatot a műről?

A zongora és a zenekar közötti interakció igazán különleges ebben a versenyműben – van egyfajta pezsgő varázsa, és szívesen közelítem meg a darabot kamarazeneként.

A „lírai“ és a „poétikus“ szavakkal gyakran találkozhatunk az önről szóló méltatásokban, kritikákban. De ön hogyan jellemezné saját zeneiségét, zenei világát?

Ez egy trükkös kérdés! Nem tudom, hogy szavakkal leírhatom-e saját zeneiségemet – valószínűleg hagynom kellene, hogy a zene beszéljen!

Zenei mindenevőnek mondaná magát, vagy vannak olyan részei a repertoárnak, amelyek nem állnak önhöz igazán közel, vagy épp ellenkezőleg, prioritást élveznek?

Zenei mindenevőként jellemezném magam. Mindig is széles repertoárt játszottam, és pályafutásom öröméhez hozzátartozik, hogy új kottákat fedezhetek fel, és új zenészekkel dolgozhatok szerte a világon. Imádok például kamarazenélni. Nagyon sok olyan zeneszerző van, akinek a művei iránt erős érzelmeket táplálok, és még mindig sokan vannak olyanok, akiknek a zenéjét szeretem, de előadóként még csak most kezdem őket felfedezni. Mindenek felett valószínűleg azokat a műveket szeretem a legjobban, amelyeket épp játszom!

Az Ambassador of Music Masters címet is viseli, melynek értelmében azért küzd, hogy mindenki számára elérhető legyen a zeneoktatás. Meséljen erről a társadalmi felelősségvállalásáról!

Ez egy nagyon különleges jótékonysági szervezet, amely az Egyesült Királyság számos iskolájában a hangszeres oktatás finanszírozásával teszi elérhetővé a zenetanulást olyan gyerekek számára, akiknek egyébként erre nem lenne lehetőségük. Öröm ehhez kapcsolódni, hozzájárulni, és rávilágítani egy ilyen fontos küldetésre, hogy zenét közvetítsünk a különféle hátterű, hátrányos helyzetű gyermekek számára.

Fiatal kora ellenére hosszú önéletrajzában már most számos fesztivállal, zenekarral, helyszínnel és díjakkal találkozhatunk. Mindez hatalmas munkabírásról tanúskodik. Ezen a pályán persze nemigen beszélhetünk átlagos napról és napirendekről. Esetleg önnél nem 24 órából áll egy nap? Hogyan szokta beosztani az idejét?

Eléggé hektikusak a napjaim. Gyakran hosszúak, de ez nagyon is kifizetődő, hiszen folyamatosan motivál, hogy az előttem lévő kottából mindig a lehető legjobbat hozzam ki.

Mit csinál szívesen szabadidejében, hogyan kapcsolódik ki?

Szeretek nagyokat sétálni vidéken, olvasni, és egy ebéd vagy vacsora mellett nyugodtan beszélgetni a barátaimmal és a családommal.

Mennyire sűrű ez az időszak az ön számára? A budapesti koncert után hová vezet következő útja?

Nagyon mozgalmas napok, hetek ezek, a zeneakadémiai koncert után pedig rögtön indulok New Yorkba!

Az idei évadból milyen fellépéseket, projekteket emelne ki, illetve milyen tervei vannak a távolabbi jövő tekintetében?

Amint már utaltam rá, ezt követően New Yorkba utazom, hogy ugyanezt a Mendelssohn-zongoraversenyt a Carnegie Hallban is eljátszhassam az Orchestra of St. Luke’s közreműködésével, ami az idei koncertévadom újabb csúcspontja lesz. Aztán következik egy dél-amerikai turné, továbbá Európa-szerte adok majd szólóesteket is, többek közt Berlinben, Mainzban, Luxemburgban és Londonban. Alig várom őket!

Az interjút készítette: Tóth Endre

JEGYVÁSÁRLÁS