Elisabeth Leonskajával együtt tölteni ebben a boldog munkálkodásban öt napot, amikor a gesztusok és a pillantások mélyére látva érthetjük és érezhetjük meg, ahogy ő a K. 488-as Mozart-remekművet a közönség elé szeretné tárni, mindannyiunk lelkében mély nyomott hagyó emlékké válik. Két koncerten, Keszthelyen és Budapesten oszthattuk meg az élményt közönségünkkel, és az ováció alatt büszkén álltunk a művésznő mellett a színpadon.
Zeneakadémiai hangversenyünk hangulatát még külön fokozta advent harmadik vasárnapjának öröme. Bár műsorunk nem kapcsolódott az ünnepi tematikához, mégis belopódzott a terembe a karácsonyi várakozás hangulata. A koncert második felében elhangzó Schubert C-dúr vonósötösben a fájdalmas szomorúság és a szenvedés zenei megfogalmazása mellett ott rezgett a születendő csoda hite, a feloldozás fényessége is.
Várdai István művészeti vezetőnkkel, ahogy ezt már más kamaradarabok előadásánál is tapasztalhatta közönségünk, zenekari egységben, a közös hangszeres játék izgalmát együtt élhettük át: a két csellószólamra osztott ötösben az egyik szólam vezetőjeként közreműködött. Köszönjük, hogy ilyen sokan velünk voltak és mindkét helyszínen teltházas nézőterek előtt játszhattunk.
.jpg)
