Frank Mária – a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett csellóművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagja, a csellószólam vezetője az együttes megalakulásától nyugdíjba vonulásáig, 1963-tól 2001-ig,

Ahol ő volt, ott hangos volt az élet, nevetésétől, szókimondó, szarkasztikus humorától, időnként csípős, de a dolgok lényegébe vágó megjegyzéseitől. Először talán még tartott is tőle egy kicsit, aki nem ismerte, de pár mondat után a szemében csillogó mosoly és szeretet jelezte: mindig nyitott a barátságra. Nagy öleléssel fogadott mindenkit, akiben érezte a zene szeretetét és a humorhoz felnővő intelligenciát. Híres volt segítőkészségéről, az alaptermészetéhez tartozó tulajdonság volt.

Ez a hangos, életvidám asszony művészként a legnagyobb alázattal, fáradtságot nem ismerő szorgalommal és munkabírással áldozott hivatásának, a zenének, a zenekari munkának. Energiával és szenvedéllyel élte át a mindennapi próbákat, a mai zeneélet ritmusából visszatekintve szinte teljesíthetetlen mennyiségű koncertet és a rengeteg zenei felvételt. Neki minden volt a zenekar: a munka, később a család is – férjével, Lovas Györggyel együtt fáradhatatlanul küzdöttek az együttes sikereiért.

Mari nélkül nem lett volna Liszt Ferenc Kamarazenekar, ezt mi, akik részesei és tovább vivői vagyunk a történetnek, pontosan tudjuk.

Nyugdíjba vonulása után is figyelemmel kísérte zenekarunk életét, ott volt koncertjeinken, segített tanácsaival, ötleteivel.

Utolsó közös programunk 2019 karácsonyán volt, amikor együtt ünnepeltünk, régi és jelenlegi LFKZ-tagok. Szomorú mosollyal nézzük a fotókat, nem sejtettük akkor, hogy a világjárvány és Mari betegsége miatt ez lesz az utolsó találkozás.